Nem történt ez másként Debrecenben sem, támogatás híján atomjaira hullott a város patinás ökölvívó csapata, a DVSC is. A Vágóhíd utcai edzõterembõl leszerelték a bokszzsákokat, szétszedték a ringet, így a csupasz falakon kívül semmi sem maradt.
Az egykori ökölvívó, a klubot ma irányító Szabó Sándor és segítõi 1998-ban saját erõbõl varázsolták újjá az ökölvívótermet, s azóta a vezetõedzõ, Deél István és kollégái (Rácsai András, Tivadar Lajos, Zöld Ferenc, Kiss Róbert) irányításával közösen, több mint ötven gyermeket versenyeztetnek, de a létszám folyamatosan emelkedik.

A szisztematikus, kemény munkának lassan beérett a gyümölcse: Kertész Henrik három felnõtt magyar bajnoki címet és fõiskolai vb-bronzérmet szerzett, de korosztályos bajnoki medálokkal (tavaly 26 érem) is büszkélkedhet a klub. A fiatalok nemzetközi szinten is letették névjegyüket, a serdülõ Európa-bajnokságon Jónás Dániel ezüst-, Szabó Ervin, Zöld Tamás és Gyulai Tibor bronzérmet tehetett zsebre. Az ökölvívó hölgyek sem maradtak le eredményességben férfitársaiktól, Simon Nikolett Európa-bajnoki 5. helyet és magyar bajnoki címet tudhatott magáénak, de Szabó Beáta is a legjobbnak bizonyult az országos bajnokságon.

A kit?nõ eredmények ellenére az önkormányzat mégsem támogatja jelentõsebb összeggel az egyesületet, az idei esztendõre a városatyák 400 ezer forintot szavaztak meg a DVSC-nek. (Összehasonlításképpen: Hajdúhadházon 1,4 millió, míg Hajdúsámsonban 4 millió forintot kaptak a nagyságrendekkel gyengébb eredményt produkáló ökölvívó szakosztályok.) Így szokás szerint Szabó Sándorra és a csapatot támogató vállalkozókra vár a feladat, hogy elõteremtsék az éves m?ködéshez szükséges 6 millió forintot.

- Felvetõdik a kérdés, miért támogat valaki évi több millió forinttal egy publicitást alig kapó, elhanyagolható reklámértékkel bíró, fõleg fiatalokkal foglalkozó ökölvívó klubot?

- Nem egyedül csinálom, a költségek elõteremtésében segítségemre vannak volt ökölvívó társaim is, akik erejükhöz mérten segítenek, de az általunk bérbe adott ökölvívó ring is (ezt láthatják a televíziós közvetítésekben) bevételt jelent – szabadkozik Szabó Sándor. - Az ökölvívást imádom, hiszem én magam is ?ztem a sportágat, de elsõsorban a gyerekek miatt támogatom az egyesületet. Az én idõmben a feltételek hiányoztak, így nekem és sok társamnak tört derékba a pályafutása. Minden edzésen ott vagyok, a két fiam is tagja a csapatnak, s a versenyekre is elkísérem a társaságot, de ez nekem nem munka, inkább kikapcsolódás az egész napos rohanás után. Büszke vagyok arra, hogy rengeteg fiatalt tudunk bevonni a rendszeres munkába, de nálunk nem csak a sportról szól az élet, a tanulás is kötelezõ. A középiskolás versenyzõink közül mindenkinek szakma lesz a kezében, a csapat fele pedig gimnáziumi érettségit fog szerezni.

- Az ökölvívás nem tartozik a divatsportágak közé, amennyiben m?velõi általában nem a felsõ tízezer tagjai közül kerülnek ki, ezért a szakosztály vezetõi az eredményesség mellett nagy hangsúlyt fektetnek a nevelésre is. Minden edzésen tömve van a terem, a kemény munka mellett azonban nem hiányoznak a feszültségoldó beszólások sem, melynek nagy mestere Deél edzõ.

- Szeretem oldani egy kicsit a hangulatot, ha úgy látom, hogy szükség van rá – mondja a tréner, aki húsz éves munkahelyét cserélte fel az idén a fõállású edzõi posztra. - Az ökölvívásnak közösségteremtõ ereje van, lényeg, hogy ne kallódjanak el a srácok, ezért a kevésbé tehetséges gyerekeket sem küldjük el. Nálunk úgy szokás, ha egy versenyzõnk küzd a ringben, akkor minden társa szurkol neki. A gárdát családias hangulat és nagyon erõs összetartás jellemzi, a jelszó: egy mindenkiért, mindenki egyért!

A napokban a szakosztály jelentõs sporteseménynek is házigazdája volt, városunkban rendezték meg az országos diákolimpia korosztályos küzdelmeit, ahol a Loki-versenyzõk szakajtónyi érmet nyertek. A budapesti kluboknak azonban már egy kicsit csípte a szemét a hazaiak remek szereplése, s a bírók közrem?ködésével „aprócska” nyomást gyakoroltak a mérkõzések eredményének kimenetelére. Ezért jó néhány éremnek más lett a színe, de az összesített pontversenyt így is a DVSC nyerte, s Deél István a magasba emelhette az óriási kupát.

Újabb lehetõségük lesz a bizonyításra a srácoknak a Hajdúsámsonban megrendezendõ versenyen, mely válogató lesz a Kadett Európa-bajnokságra. Reális esélye van a csapatba kerülésre a DVSC hat bunyósának is, amire nem volt még példa a debreceni ökölvívás történetében.

Ha a fiatalok továbbra is ilyen ütemben fejlõdnek, erõsödnek, akkor néhány év múlva a felnõtt amatõr válogatottba is szép számmal kerülhetnek be a Deél-tanítványok, de az ilyen szint? öklözõk menedzseléséhez már elengedhetetlen lenne a város hathatós és kézzelfogható segítsége. Az elnök és az edzõ titkon azt reméli, hogy a 2008-as pekingi olimpián már a klub versenyzõi is ringbe léphetnek, ami történelmi tett lenne, mert bármilyen hihetetlen, debreceni nevelés? ökölvívó még nem szerepelt az ötkarikás játékokon.

2005-04-27

Balogh Zoltán
vagy.hu