Mennyire vagy feszült egy ilyen nagyszabású bokszparádé elõtt?

- Nem vagyok az az izgulós fajta, lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ilyenkor gondolatban lejátszom a versenyzõim mérkõzéseit, és természetesen mindig az õ kezüket emelik a magasba. Ahhoz, hogy elõrébb tudjunk lépni, kockázatot kell vállalni, ezért igyekszem a legkeményebb ellenfeleket idehozni. Azon kevés menedzserek közé tartozom, akik bevállalják a rizikós meccseket is, nem bánok keszty?s kézzel a versenyzõimmel.

- Mennyi idõbe kerül egy ilyen rendezvény megszervezése?

- A kiírt idõpont elõtt 6-8 héttel kezdjük el a szervezést. Ha a külsõ munkatársakat is számolom (ring-összeszerelés, fénytechnika, biztonságiak), akkor 70-75 ember dolgozik azon, hogy minden rendben legyen. A paksi gálán történt bombariadó miatt most plusz embereket is kellett alkalmaznom - mert nem szeretném, ha megismétlõdne az eset -, ezért Nyíradonyban már 90 embert foglalkoztattam.

- Számodra már szinte ujjgyakorlat egy teltházas gála megszervezése, de gondolom, ez nem mindig volt így. Emlékszel még az elsõ bokszgáláidra?

- Persze, ezeket soha nem fogom elfelejteni. A budapesti Imperial Gym-ben volt az elsõ, ahol lehettek vagy hetvenen. Aztán jött a Polus Center, itt volt ötszáz ember, majd a Körcsarnok. A Felix-Promotionnal bejártunk minden lépcsõfokot, s eljutottunk egészen a hatezres nézõszámig.

Mínuszból indult

- Szuper autóval jársz, gyönyör? nõk vesznek körül, az arcodat a tévébõl szinte mindenki ismeri, egyszóval sikeres ember vagy. Néha belegondolsz, hova jutottál?

- Nem, mert ha visszanézek, szédülök. Romániában születtem, csak 15 éves koromban tanultam meg magyarul, semmilyen hátszelem nem volt. Nem a nulláról, inkább mínuszról indultam. Amikor átjöttünk Magyarországra nem volt kapcsolatrendszerem, a pénzrõl nem is beszélve. A sikerhez mindenképpen kellettek a partnereim is, akikben tökéletesen megbízom, õk akkor is mellettem álltak, amikor senki nem hitt bennem. Úgy kezdtem a szakmát, hogy eladtam a lakásomat és az autómat, szóval nagyon észnél kellett lennem, hogy ne bukjak.

- Nálunk sajnos az irigység szinte kódolva van az emberekben, most, hogy elértél a csúcsra, mennyire tudod kiélvezni a sikert?

- Irigy emberek mindig voltak, vannak, lesznek. Apámnak volt egy mondása: a kutya ugat, a karaván halad. Nem pazarolom az energiáimat arra, hogy ezekkel az emberekkel foglalkozzam. Akik irigyek ránk, azoknak el kell adni annyi jegyet, amennyit mi eladunk egy évben, ki kell nevelni annyi bajnokot, amennyit mi kinevelünk, aztán ha ez megvan, akkor összecsaphatunk.

- Közép-Kelet Európában a te istállód a legnagyobb. Mennyire jelentenek konkurenciát a hazai vetélytársak?

- Körülbelül 9-10 iroda van Magyarországon, akik ökölvívók menedzselésével foglalkoznak. Soha nem szabad alábecsülni az ellenfeleket, mert a cápa mellett a piranha is képes halálos sebet ejteni, így mindenkire oda kell figyelni.

- Több, mint tíz éve dolgozol menedzserként a profi ökölvívásban, a kezdetekkor mennyire vettek komolyan a „nagyok” egy huszonéves fiatalembert?

- 23-24 éves voltam, amikor elõször képviseltem Magyarországot különbözõ nemzetközi kongresszusokon, s hiába vettem fel jól szabott öltönyt, egy ideig azt hitték, valakinek a hozzátartozója vagy titkára vagyok. 1999. környékén kezdtek nemzetközi szinten is komolyan venni, ekkor szerveztem a Klicsko-Erõss Lajos mérkõzést és a Kalocsai- George Scott csatát is.

Európaiak hátrányban

- Úgy gondolom azzal, hogy tetõ alá hoztad a Nagy Csonttörõ János-Chacón meccset, felértél a hazai mérkõzésszervezés tetõfokára. Látsz arra reális esélyt, hogy a Las Vegas-i Ceasar’s Palace-ban bokszolhasson egy félixes versenyzõ a világbajnoki címért?

- Ha lecsukom a szemem, egy fél percen belül bele tudom képzelni magam a helyzetbe. Ha a realitásokat nézzük, akkor borzalmasan hosszú az odavezetõ út. Nem az a probléma, hogy az ökölvívóim nem rendelkeznek olyan képességekkel, ami a vb címre predesztinálná õket. Egy Nagy Jani-Barrera meccsre nem biztos, hogy bejönne annyi nézõ, mint egy Morales-Barrera csatára. Itt csak a pénz és az eladhatóság számít!

- Akkor kijelenthetjük, hogy ezen a téren behatároltak a lehetõségeink?

- Ez azért túlzás, bízom benne, hogy lesz áttörés. Nem csak a mi helyzetünk nehéz, minden európai bunyósnak szembe kell néznie ezekkel a problémákkal. Az sem biztos, hogy csak Amerika lehet a cél, hiszen a Németországban, Angliában, Franciaországban és Dániában megrendezett gálákon is óriási pénzek forognak, nem sokkal maradnak le a tengerentúli összegek mögött.

- Most megy szekér, gondolkodtál már azon, mi lesz tíz év múlva?

- Nem szoktam ilyen hosszú távra tervezni magánemberként sem, szakmailag meg pláne! Addig szeretném ezt a szakmát ?zni, ameddig jól érzem benne magam. Ha egy pillanatra is azt fogom érezni, hogy ez már nekem nem tetszik, elfáradtam, vagy elegem lesz a rosszakarókból, akkor kiszállok. De az is lehet, hogy pihenek egy kicsit, aztán visszatérek!

Balogh Zoltán