Túl az elsõ profi-meccsen
Írta: zoli   
2007. október 21.

Image
Sikerrel vette az elsõ akadályt Zöld Feri a profi ökölvívás rögös útján. A húsz éves bunyós 1999-ben szagolt bele az edzõterem levegõjébe, s szép lassan elkezdte „összeütni” az érmeket is. A serdülõ, a kadet és a junior korosztályban kosárszámra gy?jtögette a bajnoki medálokat, de a felnõttek között is sikerült elcsípnie egy harmadik helyet az országos bajnokságon.

 

 

Amatõrként kevés volt az esély, hogy rangos felnõtt világversenyekre is kijuthasson, így Szabó Sándor elnökkel úgy döntöttek, hogy a profik között próbál szerencsét. Mint tudjuk, a hivatásosok között fokozatosan építik fel a versenyzõk pályafutását, s az elsõ mérkõzéseken általában gyengébb képesség? ellenfeleket kell legyõzni. Ez az, ami Ferinek nem adatott meg! Már az elsõ profi összecsapásán egy kit?nõ román bokszolóval hozta össze az élet, aki amatõrként a szomszédos ország legjobbjának bizonyult, s ismerve a balkáni ökölvívás erejét, ez nem sok jóval kecsegtetett. Feri – aki számára Michalczewski testesíti meg az ideális bunyóst - azonban bizonyított, végig kézben tartotta a mérkõzést, s meggyõzõ fölénnyel gyõzte le ellenfelét.

- Gratulálunk a sikeres bemutatkozáshoz! Mennyiben volt más a felkészülésed az amatõr bunyóhoz képest?

- Itt sokkal több a futás, az erõnléti edzések, és a délutáni tréningek mellett heti háromszor délelõtt is gyakorlunk Deél István edzõvel.

- Mit tartasz az erõsségednek, és melyik az a területe a bunyónak, ahol elõre kell lépned?

- A gyorsaságom nagy fegyver lehet a súlycsoportomban, fizikálisan azonban mindenképpen erõsödnöm kell, és fejlesztenem kell az ütõerõt is.

- Mit utálsz a legjobban az edzéseken?

- A 800 méteres idõre futásokat nem zárom a szívembe, idáig 6x800 métert tudok lenyomni, ahol három perc a szintidõ, egy perces pihenõkkel.

- Az elsõ profi meccseden nem egy „ürgét” kaptál ki, a srác mögött tekintélyes bunyós múlt állt. Nem tartottál az összecsapástól?

- Az izgalom bennem volt, de nem féltem. Persze, mégiscsak az elsõ profi meccsem volt, de egész könnyen ment a bunyó, nem volt vele gond.

- Klubtársad, Kertész Henrik, hozzád hasonlóan nemrég debütált a profik között, de az õ bemutatkozása nem igazán volt sikeres. Az összecsapás elõtt nem motoszkált ez a fejedben?

- De, bennem volt. Úgy gondoltam, nem kellene lemásolnom az õ belépõjét. Azt azért ne felejtsük el, hogy a Henrik ellenfele egy nagyon kemény szlovák srác volt.

- Neked sokkal jobban sikerült a bemutatkozás, véleményed szerint miben múltad felül román ellenfeledet?

- Gyorsabb voltam, egyenesekkel igyekeztem távol tartani a nálam alacsonyabb srácot. Az állóképességem is jobb volt, a román fiú nagyon elfáradt a végére.

- Milyen célt t?ztél ki magad elé a profi pályafutásod csúcsként?

- Magyar bajnoki címet szeretnék szerezni, utána pedig a kisvilágbajnoki címet veszem célba.

- Ebben a súlycsoportban a paksi Bognár „Bogesz” László a bajnok, de Komjáthi Laci személyében városi riválisod is akad. Mit szólnál - úgy, három-négy meccs múlva - egy csatához Komjáthival?

- Az nem lenne semmi! Nagyon felkészült versenyzõ, már sok címmeccse volt, ki tudja, mit hoz az élet?!